A ’48-as forradalomra emlékezett Mohács
Hazánk 1848-ban még csak a Habsburg Birodalom korlátozott önállóságú része volt. A magyar rendi országgyűlésben azonban mind jobban felerősödtek az ellenzéki hangok: egyre többen támogatták a polgári alkotmányos Magyarország létrehozásának gondolatát. Az események végül forradalomhoz vezettek. Március 15-éről ezúttal is városi ünnepségen emlékezett meg Mohács.
Apró óvodáskezek festette, rajzolta, hurkapálcikás magyar zászlók díszítették a Mohácsi Járásbíróság épületén található Petőfi-dombormű előterét. Hagyományosan itt, a XIX. századi magyar líra, valamint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc jeles alakja emlékére emelt reliefnél hajt fejet városunk elsőként a március 15-ei események előtt.
Az egy nappal előbbre, március 14-ére időzített program a déli harangszó után vette kezdetét a Himnusz közös eléneklésével. Az ünnepi műsort adó Mohács Térségi Általános Iskola Brodarics István Iskolájának fiataljai emlékeztették a mintegy 50 fős közönséget: nem csupán történelmünk e kimagasló korszakát, hanem Petőfi Sándor alakját is felidézzük ez alkalomból, aki idén 200 éve született.
A rövid, ám annál színvonalasabb műsor méltán kapott tapsot. A főhajtás végén a kegyelet virágait helyezték el a megjelentek. Mohács Város Önkormányzatán kívül a Mohács Térségi Általános Iskola Brodarics István és Széchenyi István Általános Iskolája, a Baranya Megyei SZC Mohácsi Radnóti Miklós Technikum és Szakképző Iskola, a Boldog Gizella Katolikus Általános Iskola diákjai és tanárai, valamint a Mohácsi Rendőrkapitányság képviselője koszorúzta meg a Petőfi-domborművet.
A kor katonai indulóinak hangjaira gyülekezett a főhajtás közönsége március 14-én késő délután a Széchenyi Ifjúsági Centrum nagytermében. A Dobos József vezényelte Mohács-Somberek-Palotabozsok Ifjúsági Fúvószenekar játéka után a Himnuszt énekelték el a jelenlévők.
Beszédében Szűcs László, az Olvasókörök Szövetségének társelnöke a kor forradalmait vetette össze, kitérve arra is, hogy az akkori, több ponton elhibázott nemzetiségi politikát milyen eszközökkel lehetett volna jobbá tenni.
A márciusi események fontos helyszínét, a Pilvax kávéház hangulatát, lobogó zászlók alatt a huszártoborzó pillanatait és a dicsőséges tavaszi hadjárat főbb állomásait is felelevenítették a Széchenyi Iskola diákjai vastapssal kísért, igen látványos, „Ne féltsétek a magyart! című műsorukban, amely Durovics Dóra, Jakab-Orbán Dominika, Tolvaj Andrásné és Zellerné Pesti Ildikó összeállításában került közönség elé.
A városi ünnepség a Szózat hangjaival ért véget.
Főhajtás a református temetőben
Több éve magasodik egy szépen faragott kopjafa a református temető egyik szegletében. A mementó az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hős katonáinak állít emléket. Közismert, hogy az akkori honvédek, honvédtisztek és nemzetőrök közül harmincan ebben a sírkertben nyugszanak. Hagyomány, hogy Mohács közönsége ezen a helyen is lerója kegyeletét március 15. évfordulóján…
Ezúttal némán, megemlékező beszéd, ünnepi gondolatok, erre az alkalomra összeállított műsor nélkül hajtottak fejet a megjelentek e nap délelőttjén. A meglehetősen barátságtalan, hűvös, szeles időben a Himnusz eléneklése után a kegyelet virágait Mohács Város Önkormányzata, a Mohácsi Városszépítő és Városvédő Egyesület, valamint a Magyarok Szövetsége mohácsi tagjai helyezték el a II. Lajos cserkészcsapat közreműködésével. A csendes főhajtás végén a „Kossuth Lajos azt üzente…” kezdetű ’48-as dalt énekelték el az egybegyűltek.
