A mohácsi Vince-nap nem csak a szőlőhegyi pincejárás miatt érdemel figyelmet, hanem ilyenkor tartandó bormustrája okán is. Igaz, utóbbi nem évszázados, „csak” 15 éves, ám ma már rangos, érdeklődők sokaságát vonzó eseményként él a köztudatban.

Mielőtt a január 27-ei rendezvényen finom borok simogatták volna a torkunkat, egy igazán jó „torok” énekelt nekünk, jelesül Havasi Róbert, aki pár hónapja harmadik helyet(!) szerzett a bordalnokok európai versenyén.

– Igen sokféle bor, szép számú nevező: Mohács és környéke méltán lehet büszke erre a sokszínűségre – húzta alá köszöntőjében Dr. Felkai Beáta Olga. A szaktárca élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkára kiemelte: jó látni és komoly elismerés a honi gazdáknak, termelőknek, hogy a magyar fogyasztók 90%-ban hazai bort töltenek a poharukba. Mint elmondta, minisztériuma kiemelt figyelmet fordít az ágazatra, a borászati és a jövedéki törvény közelmúltbeli változásai szintén igyekeztek az érintettek számára kedvezőbb körülményeket teremteni. Elhangzott: a következő 3 év támogatási időszakában mintegy 120 millió euró áll majd e szegmens rendelkezésére, érdemes lesz hát figyelni a pályázati kiírásokat.

– Nem csak az a fontos, hogy a turisták, a vendégek mit tartanak figyelemre méltónak Mohácson, hanem az is, ami számunkra büszkeség és érték – jegyezte meg Pávkovics Gábor. Polgármesterünk úgy vélte, ide sorolható a mohácsi bor, a Szőlőhegy gazdag tradíciói, ahol családok sokasága kemény, fáradságos munkával készít bort – bort, amely nemcsak odahaza érték, hanem baráti, ismeretségi körben szintúgy, gazdagítva az emberi kapcsolatainkat is.

Dr. Csizmadia Csaba, a rendezvény fővédnöke egyebek mellett azt emelte ki, hogy a Szőlőhegy él, élettel teli, s a „végeredmény”, az egyre javuló minőségű itteni bor azt üzeni az utókornak, hogy érdemes dolgozni, fáradozni a tőkék közt és a pincékben egyaránt. Alpolgármesterünk hozzátette: a bor csodálatos anyag, s messze nem csupán egy alkoholos ital. Olyan valami – hallhattuk –, ami kicsit mindenkinek mást jelent, azt azonban aligha lehet vitatni, hogy komoly kulturális értéket testesít meg és évezredek óta fejti ki közösségteremtő hatását.

A folytatásban Hoffmann Jánosné, a Mohácsot is magába olvasztó Szederkényi hegyközség hegybírája értékelte a felhozatalt, majd adta át az intézmény vezetőjével, Rosta Endrével és városunk vezetőivel az okleveleket, díjakat, ajándékokat. Az eredményhirdetésen elhangzott: rekordot is döntött a XV., jubileumi mustra, hiszen soha ennyi tételt nem kellett még értékelnie a zsűrinek. Az ítészek poharába 158 minta került, maga mögé utasítva az eddigi legmagasabb számot, a 2018-ban jegyzett 142-t. Ezúttal 20 település 63 pincészete és termelője vállalta a megméretést, a fajták száma megközelítette az 50-et. A hegyközség 3 nagyaranyat osztott ki a 30 aranyérem mellett. 69-en örülhettek ezüstnek, bronzot 46-an vettek át. Öt oklevél szintén gazdára talált, a sereghajtó 5 tétel sajnos nem volt értékelhető. Volt hát mit megkóstolnia az est közönségének, amely jóízű beszélgetések mellett, késő estébe hajlóan elemzett, szagolt és ízlelt, forgatta poharát, dicsért, vitatkozott vagy uram bocsá’ elmarasztalt. De nem csak a jó borokért lehettünk hálásak, hanem a házigazda Busóudvarnak is a remek szervezésért és a finom borkorcsolyákért…