Városunk volt a Gardafesztivál díszvendége

Sok minden köti össze a Balaton-part egyik ékkövét, Tihanyt és a mi Mohácsunkat: mindkettő hazánk legrégebbi települései sorába tartozik, itt is, ott is gazdag a néprajz, sokfélék a hagyományok. További párhuzam, hogy mindkét hely természetes víz partján fekszik, évszázadok óta elválaszthatatlanul a halászattól, a halételektől, melyek sem ott, sem nálunk nem hiányozhatnak az étlapról. Olyannyira nem, hogy évről-évre nem csak mi, de az ott élők is megtartják a maguk halfesztiválját…

Ami nálunk a ponty, az Tihanyban a garda: arrafelé a Balatonnak ezt az őshonos halát, s az abból készült ételeket állítják a középpontba, mindig ősszel és mindig nagy sikerrel. A sorozat, amely huszonegyedik alkalommal várta a vendégeket egy hétvégére, az utóbbi időkben már „Gardália” néven fut. Az enni- és látnivalók mellett ezúttal városunk kapott kiemelt, megtisztelő figyelmet: az idei fesztivál díszvendége Mohács, védnöke pedig polgármesterünk, Pávkovics Gábor volt. Tárogatómuzsika hangjai fogadták az érkezőket november 18-án, közte alpolgármesterünket, Cserdi Áront és Mohács „csapatát”, akiket bár vendégként üdvözöltek, mindjárt „munkára is fogtak” a házigazdák: sértődés persze nem volt, a mieink a pár éve elhunyt négyszeres szakácsolimpiai bajnok, Benke László nevével fémjelzett halászlé- és halfőzőverseny résztvevőiként tették a dolgukat a község emblematikus helyszínén, a legendás Visszhang-dombon.

Különös kultusza van a gardának arrafelé: a programok részeként a település polgármestere és más elöljárók, vendégek előbb kihajóztak e hal vermelőhelyére, a tó egyik legmélyebb részéhez, a Tihanyi Kúthoz. A fedélzeten polgármesterünk is méltatta a fesztivál jelentőségét, a természet és az asztalunkra kerülő halak tiszteletét, a halász szakma megbecsülésének fontosságát. A hajóutat követően a tihanyi gardaszobrot koszorúzta meg a két településvezető, majd a rendezvény közönsége az apátság felé vette útját, ahol ünnepélyes keretek között Korzensky Richárd emeritus perjel áldotta meg a fateknőben elhelyezett, díszes növényágyon pihenő gardákat az idei újborral együtt – tudtuk meg hazaérkezésük után a mohácsiaktól. A menethez számos hazai borlovagrend csatlakozott, köztük az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrend és annak néhány mohácsi tagja, Kellényi Zoltán szikvízkésztő, Havasi István szakács, étteremvezető és Sólya Nándor, a mohácsi pálinkakultúra „zászlóvivője” is: utóbbi vitt is magával némi kóstolót, s úgy tűnt, a kissé hűvös, szeles időben nem csak az italok ízét értékelte a fesztiválközönség, hanem a hatását is…

Visszakanyarodva a főzőversenyre, a mohácsi halászlé ezúttal is bizonyított: összeszokott társaság, a mohácsi Duna Menti Halfesztiválon csapattá formálódott hatos osztotta fel a feladatokat, s készítette el hamisítatlan hallevünket, amely nem csak a szóbeli dicséretig jutott el: Tihany polgármestere, Tósoki Imre különdíjjal jutalmazta a Schneider Vivien, Szenner Viktória, Illés Richárd, Illés Krisztián, Oláh Márk és Simity Márk alkotta gárda „alkotását”.
De nemcsak e gasztronómiai remekünk és finom pálinkáink érdemeltek ki dicséretet a fesztivál vendégeitől, tapsra lendültek a tenyerek a kultúránkból kapott ízelítő láttán és hallatán is: az idén 50 éves, Filákovity István vezette Mohács Nemzetiségi Néptáncegyüttes fergeteges bemutatója, s a Planina Orkestar fellépése bőven adott okot a tetszésnyilvánításra. Az az ötlet pedig már vélhetően a tihanyiaknak fog tetszeni, hogy ők is meghívást kapnak a következő mohácsi Duna Menti Halfesztiválra…