Akárcsak máskor, oly sokszor, a minap Dr. Csonka-Takács László besétált városunk könyvtárába. Ahol olykor nívós kiállítások is nyílnak. Nyílt ezen a napon is egy. Az ismert, nyugdíjas főorvosba akkor hasított bele a felismerés, amikor a bejáratnál kifüggesztett plakáton azt olvashatta: az ő(!) tárlatára gyülekezik a szép számú közönség…

Mosolygós „beavatottak”, csupa ismerős üdvözölték őt odabent, ahol kisvártatva minden világossá vált számára: családja, elsősorban lánya, Eszter, István bátyja segítségével szervezte meg a legnagyobb titokban a kiállítást édesapjuk szemet gyönyörködtető fafaragásaiból. Az időpont kiválasztása sem volt véletlen: Dr. Csonka-Takács László közelgő, 90. születésnapja… Az alkotónak felocsúdni sem maradt ideje, mert máris kezdődött a megnyitó. Elöljáróban az intézmény munkatársa, Schmidtmayer Szabina elárulta a jelenlévőknek: Laci bácsi az egyik leghűségesebb, legérdeklődőbb olvasójuk, rendezvényeik állandó vendége, aki csak tavaly nem kevesebb, mint 132(!) kötetet kölcsönzött ki… A kiállító életútját Dr. Csizmadia Csaba vázolta fel, a kezdetektől, a plüssmaci helyett apró békákat felboncoló kisfiútól az orvosi egyetemet végzett, később több szakvizsgát is megszerző, évtizedeken át praktizáló, ismert és köztiszteletben álló gyógyítóig. Kórházunk igazgatója kifejtette: amellett, hogy szépkorú kollégája felismerte a művészi alkotás lélekemelő és személyiséget gazdagító hatásait, kreatív energiáit idővel a „valamit létrehozás”, jelesül a fafaragás szolgálatába állította. A nyilvánvalóan pihentető, feszültséglevezető tevékenység eredményének, a míves daraboknak pedig immár nemcsak az alkotó és családja, szűkebb környezete örülhet, hanem mindenki más is, aki megtekinti a tárlatot – hallhattuk a nem kevés humorral is átszőtt méltatásban.

A szakmai elemzésre Sárkics Eszter képzőművész vállalkozott, aki többek között elmondta: nem volt könnyű dolga, hiszen a nagy konspirációra tekintettel magával az alkotóval egyetlen szót sem beszélhetett… Mi pedig csak ámultunk a technikák és a faragványok sokféleségén: hat vitrinben igen aprólékosan kidolgozott, részint fémberakásos munkák tárultak szemünk elé, a sétapálcától a falióráig, a családi címertől az ékszerekig, az ivócsanakoktól a figurális darabokig fa, csont, bambusz, kókuszhéj felhasználásával. A több mint 100 érdeklődőt vonzó eseményen komoly szerephez jutott a nyugdíjas főorvos másik nagy „szerelme”, a zene is. Nem is akármilyen formáció igyekezett a kiállító kedvében járni: a mohácsi születésű Porvay György László zenekarát, a Szollár Rezsővel és Szigeti Eszterrel kiegészülő Porways Jazz Bandet többször is hallhattuk az est folyamán. A végig kitűnő hangulat csúcspontját valószínűleg az jelentette, amikor Laci bácsi egyik kedvenc filmje, a Picasso kalandjainak betétdala szólalt meg Szigeti Eszter jóvoltából, természetesen eredeti, finn nyelven… (érdemes meghallgatni a Városi TV augusztus 30-ai Magazinjában). Lapunk még sok-sok aktív, művészileg is tevékeny évet kíván Dr. Csonka-Takács Lászlónak! És boldog születésnapot, természetesen finnül is: Hyvää syntymäpäivää!