Főhajtás a holokauszt mohácsi áldozatai előtt

Az 1944 júniusának végén bevagonírozott és jórészt Auschwitz-Birkenauba deportált, több mint 600 mohácsi zsidó honfitársunk közül csak 13 élte túl a koncentrációs táborok poklát. Rájuk és a többi izraelita áldozatra is emlékeztünk június 26-án vasárnap a Mártírok kertjében.
Az 1949 óta álló emlékműnél a Budapesten élő Orbán Dániel másodgenerációs holokauszttúlélő köszöntötte a megjelenteket, majd a Kisfaludy Károly Gimnázium diákja, Sipos Zsombor szavalta el a vészkorszakban városunkat is megjárt kiváló költő, Radnóti Miklós: Töredék című versét. 
A főhajtás résztvevői előtt Nagy Kálmán mondta el beszédét.
Nyugalmazott történelemtanárunk emlékeztetett: a mai ésszel felfoghatatlan népirtás intés a ma emberének is. Figyelmeztetés, hogy ismerd meg, mi történt, ne feledd, hogy mi történt és ne engedd, hogy újra megtörténjen. A zsidóság mohácsi megjelenését, történetét vázlatosan is felelevenítő nyugdíjas pedagógus aláhúzta: a hamis és torz ideológiákat magáévá tevő korunk éppen abban a népcsoportban látott ellenséget, melynek képviselői zászlóvivői voltak a polgárosodásnak, a fejlődésnek, akik városunkban megteremtették a modern (gyár)ipar alapjait, s akiknek soraiból számos nagyszerű, a közéletben is meghatározó szerepet betöltő orvos, ügyvéd, tanár vagy kereskedő került ki. Hozzátette: közülük is kiemelkedik Flesch Ármin mohácsi rabbi alakja, aki jó pásztorként a vészkorszakban sem hagyta el övéit és aki arra figyelmeztette a halálba indulókat: „Szeressétek e hazát. Mert nem a haza árult el Bennneteket, hanem gonosz emberek…”
Héber és magyar nyelvű fohászokat, énekeket egyaránt hallhattunk a Budapestről érkezett Rosenfeld Dániel Imre kántortól, a Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság elnökétől. A vendég a holokauszt évfordulóján a ma emberének, közösségeinek felelősségére is figyelmeztetett.
A tisztelgés végén koszorúikat és mécseseiket helyezték el a megjelentek, köztük önkormányzatunk vezetői, Pávkovics Gábor polgármester és Cserdi Áron alpolgármester a mártírok emlékművénél. Az egykor a helyi gettóba zárt, a halálba induló mohácsi zsidók utolsó, kézzel írt üzeneteit, aláírásait találjuk a könyvtárral szembeni lakóház itt-ott jócskán megszürkült tégláin. E falnál szintén elhelyezték az emlékezés köveit és mécseseit, mi több, Rosenfeld Dániel Imre felvetette: kezdeményezni kellene ezen egyedülálló történelmi emlék konzerválását, megóvását az időjárás ártalmaival szemben. Hozzátette: ugyancsak közösen kéne lépéseket tenni a Világörökség részévé nyilvánításuk érdekében is.