„A magyar nem vész el: élni fog!...” (II.)
2023-06-13 11:14:33

(előző számunk folytatása)
A főhajtás napján 16 óra 32 perckor megszólaltak a város harangjai. Beszédében a Kossuth Teátrum és Művelődési Ház színháztermében Cserdi Áron emlékeztetett: ennek oka, hogy 103 éve pontosan ebben az időpontban írták alá a békediktátumot Franciaországban. Alpolgármesterünk aláhúzta: valójában nem jelentett békét e kontraktus megszületése, mélyen igazságtalan mivolta miatt csupán fegyverszünetet húsz évre. A szónok Petrin Lászlót is idézte, aki így írt: „Legszívesebben eltöröltek volna minket a föld színéről. Ki akartak bennünket irtani az európai népek nagy családjából. Tették ezt agyafúrt, ördögi gonoszsággal: nem öltek meg azonnal, „csak” nemzettestünk végtagjait vágták le, a nemzet megcsonkított törzsét pedig belelökték a sírgödörbe és jóvátételi szankciók szikladarabjaival megkövezték, várva, lassan majd csak elvérezünk… Mi azonban azt tettük, amit korábban a legnagyobb magyar, Széchenyi tanácsolt és a ránk dobált kövekből lépcsőt építettünk… E lépcsőn kijöttünk abból a sírveremből, amelybe taszítottak bennünket. És építeni kezdtünk, kövekből várat emeltünk…” – utalt arra, hogy a megcsonkított Magyarország, amennyire lehetett, talpra állt nagyjából 10 év alatt és ebben óriási szerepe volt gróf Bethlen István miniszterelnöknek. Cserdi Áron azzal folytatta: a történelem kereke tovább fordult, s az etnikai viszonyok tarthatatlanságára hivatkozva néhány helyen sikerült is határmódosítást kieszközölni. Az 1938-as első, majd az 1940-es második bécsi döntés nyomán azonban hiába került vissza a határainkon belülre a kívül rekedt 3,5 millió magyar kétharmada, az eufória nem tartott sokáig. A vesztes háborúból kifolyólag a magyarság egy része még nehezebb és megalázóbb körülmények közé került, mint az első világégés után – nyomatékosította Cserdi Áron, aki vázolta azt is, az elmúlt 100 évben koronként miként változott Trianon megítélése, a mindenkori hatalomnak a gyászos emlékezetű békediktátumhoz való viszonya. Idézte a rendszerváltás idejét, az első, szabadon választott miniszterelnök máig ható szavait is, aki így fogalmazott: „Lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni!”. Alpolgármesterünk úgy érezte, e gondolat határozza meg az utóbbi évek kormánypolitikáját is, hiszen hazánk évek óta igyekszik bebizonyítani szomszédainak: Magyarország nem ellenség, hanem barát, együttműködő partner, akire lehet számítani, aki segít, ha kell.
– Történelmünk és múltunk sokkal inkább predesztinál minket arra, hogy együttműködjünk, hogy összefogva próbáljunk építeni valamit: közös jövőt – eközben nem feledkezve meg arról sem, hogy „Minden magyar felelős minden magyarért!” – zárta gondolatait Cserdi Áron.

Hosszas tetszésnyilvánítással kísérte a közönség a Park Utcai Katolikus Általános Iskola diákjainak műsorát. A sokszereplős produkciót összeállító, felkészítő pedagógusok lapunknak utóbb elmondták: az alapkoncepciójuk az volt, hogy miként lehet a trianoni tragédiát a gyerekekhez közel vinni. Ezért indult a műsor egy tantermi jelenettel, amelyben diákok beszélgetnek a korábbi élményeikről, amelyeket részint a „Határtalanul!” program keretében szervezett kirándulások során szereztek. Megtudtuk: a szövegek, visszaemlékezések egy pedagógiai háttéranyagból származtak. A tanárok igyekeztek a tényeket is közel vinni a hallgatósághoz, ezért készítettek egy imitált újságmásolatot, amelyből részleteket olvastak fel a gyerekek. A nagysikerű műsorban Sillye Jenő: Szállj dalom… kezdetű éneke is elhangzott a Pro Musica kórus előadásában, emellett népdalok, versek színesítették az összeállítást Magyari Lajostól, Csoóri Sándortól, Ábrányi Emiltől és József Attilától. Képileg különösen hatásos volt a műsor záró jelenete, amelyben a táncosok az „Elindultam szép hazámból…” hangjaira mozdultak finoman, míg a zárójelenetben a Csík zenekar Hazám, hazám, édes hazám… kezdetű dala szólt, a mécsessel a kezükben lassan féltérdre ereszkedő diákok előtt. A háttérül szolgáló, kivetített képek a 2., 4., 5. és 6. osztályos tanulók alkotásai voltak, Magyarné Manga Anett tanítványai. A digitalizálásért Kovács Gergely tanár és Bokodi Gábor, az iskola technikusa feleltek. A kórust Balogh Valéria Szilvia vezette, zongorán Pfeil Imre kísért. A szöveges részeket Prokopné Gyuricza Tímea és Szatmáriné Rádics Ildikó tanították be, a tánc Róthné Ébner Máriát és a hatodikosokat dicséri. A vastapssal kísért műsor végén Pávkovics Gábor polgármester fontosnak tartotta, hogy színpadra szólítsa a felkészítőket, virágot, ajándékot is átadva nekik. Valamennyiünk nevében tette.

A folytatásban a Radnóti Iskola kadétjainak díszsorfala előtt koszorúzásra került sor a Deák téri kopjafánál, amelyet néhány éve Trianonra emlékezve emeltek. A főhajtást Borsós István tárogatójátéka kísérte.

Balladákkal, népdalokkal, a magyarság összetartozásának énekeivel, nemzeti érzelmű, hazafias dalokkal lép évtizedek óta közönsége elé Dévai Nagy Kamilla, határokon innen és túl, földrészeken átívelőn. A Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, előadóművész, tanár, érdemes művész, a Krónikás Zenede alapító igazgatója háromnegyedórás műsora nagy tapssal és ráadással ért véget a trianoni főhajtás zárásaként.

Szerző | Mohácsi Önkormányzat
„A magyar nem vész el: élni fog!...” (II.)
2023-06-13 11:14:33

title-https://mohacs.smartonkormanyzat.hu/data-files/app-hirek/439-1.JPG

(előző számunk folytatása)
A főhajtás napján 16 óra 32 perckor megszólaltak a város harangjai. Beszédében a Kossuth Teátrum és Művelődési Ház színháztermében Cserdi Áron emlékeztetett: ennek oka, hogy 103 éve pontosan ebben az időpontban írták alá a békediktátumot Franciaországban. Alpolgármesterünk aláhúzta: valójában nem jelentett békét e kontraktus megszületése, mélyen igazságtalan mivolta miatt csupán fegyverszünetet húsz évre. A szónok Petrin Lászlót is idézte, aki így írt: „Legszívesebben eltöröltek volna minket a föld színéről. Ki akartak bennünket irtani az európai népek nagy családjából. Tették ezt agyafúrt, ördögi gonoszsággal: nem öltek meg azonnal, „csak” nemzettestünk végtagjait vágták le, a nemzet megcsonkított törzsét pedig belelökték a sírgödörbe és jóvátételi szankciók szikladarabjaival megkövezték, várva, lassan majd csak elvérezünk… Mi azonban azt tettük, amit korábban a legnagyobb magyar, Széchenyi tanácsolt és a ránk dobált kövekből lépcsőt építettünk… E lépcsőn kijöttünk abból a sírveremből, amelybe taszítottak bennünket. És építeni kezdtünk, kövekből várat emeltünk…” – utalt arra, hogy a megcsonkított Magyarország, amennyire lehetett, talpra állt nagyjából 10 év alatt és ebben óriási szerepe volt gróf Bethlen István miniszterelnöknek. Cserdi Áron azzal folytatta: a történelem kereke tovább fordult, s az etnikai viszonyok tarthatatlanságára hivatkozva néhány helyen sikerült is határmódosítást kieszközölni. Az 1938-as első, majd az 1940-es második bécsi döntés nyomán azonban hiába került vissza a határainkon belülre a kívül rekedt 3,5 millió magyar kétharmada, az eufória nem tartott sokáig. A vesztes háborúból kifolyólag a magyarság egy része még nehezebb és megalázóbb körülmények közé került, mint az első világégés után – nyomatékosította Cserdi Áron, aki vázolta azt is, az elmúlt 100 évben koronként miként változott Trianon megítélése, a mindenkori hatalomnak a gyászos emlékezetű békediktátumhoz való viszonya. Idézte a rendszerváltás idejét, az első, szabadon választott miniszterelnök máig ható szavait is, aki így fogalmazott: „Lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni!”. Alpolgármesterünk úgy érezte, e gondolat határozza meg az utóbbi évek kormánypolitikáját is, hiszen hazánk évek óta igyekszik bebizonyítani szomszédainak: Magyarország nem ellenség, hanem barát, együttműködő partner, akire lehet számítani, aki segít, ha kell.
– Történelmünk és múltunk sokkal inkább predesztinál minket arra, hogy együttműködjünk, hogy összefogva próbáljunk építeni valamit: közös jövőt – eközben nem feledkezve meg arról sem, hogy „Minden magyar felelős minden magyarért!” – zárta gondolatait Cserdi Áron.

Hosszas tetszésnyilvánítással kísérte a közönség a Park Utcai Katolikus Általános Iskola diákjainak műsorát. A sokszereplős produkciót összeállító, felkészítő pedagógusok lapunknak utóbb elmondták: az alapkoncepciójuk az volt, hogy miként lehet a trianoni tragédiát a gyerekekhez közel vinni. Ezért indult a műsor egy tantermi jelenettel, amelyben diákok beszélgetnek a korábbi élményeikről, amelyeket részint a „Határtalanul!” program keretében szervezett kirándulások során szereztek. Megtudtuk: a szövegek, visszaemlékezések egy pedagógiai háttéranyagból származtak. A tanárok igyekeztek a tényeket is közel vinni a hallgatósághoz, ezért készítettek egy imitált újságmásolatot, amelyből részleteket olvastak fel a gyerekek. A nagysikerű műsorban Sillye Jenő: Szállj dalom… kezdetű éneke is elhangzott a Pro Musica kórus előadásában, emellett népdalok, versek színesítették az összeállítást Magyari Lajostól, Csoóri Sándortól, Ábrányi Emiltől és József Attilától. Képileg különösen hatásos volt a műsor záró jelenete, amelyben a táncosok az „Elindultam szép hazámból…” hangjaira mozdultak finoman, míg a zárójelenetben a Csík zenekar Hazám, hazám, édes hazám… kezdetű dala szólt, a mécsessel a kezükben lassan féltérdre ereszkedő diákok előtt. A háttérül szolgáló, kivetített képek a 2., 4., 5. és 6. osztályos tanulók alkotásai voltak, Magyarné Manga Anett tanítványai. A digitalizálásért Kovács Gergely tanár és Bokodi Gábor, az iskola technikusa feleltek. A kórust Balogh Valéria Szilvia vezette, zongorán Pfeil Imre kísért. A szöveges részeket Prokopné Gyuricza Tímea és Szatmáriné Rádics Ildikó tanították be, a tánc Róthné Ébner Máriát és a hatodikosokat dicséri. A vastapssal kísért műsor végén Pávkovics Gábor polgármester fontosnak tartotta, hogy színpadra szólítsa a felkészítőket, virágot, ajándékot is átadva nekik. Valamennyiünk nevében tette.

A folytatásban a Radnóti Iskola kadétjainak díszsorfala előtt koszorúzásra került sor a Deák téri kopjafánál, amelyet néhány éve Trianonra emlékezve emeltek. A főhajtást Borsós István tárogatójátéka kísérte.

Balladákkal, népdalokkal, a magyarság összetartozásának énekeivel, nemzeti érzelmű, hazafias dalokkal lép évtizedek óta közönsége elé Dévai Nagy Kamilla, határokon innen és túl, földrészeken átívelőn. A Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, előadóművész, tanár, érdemes művész, a Krónikás Zenede alapító igazgatója háromnegyedórás műsora nagy tapssal és ráadással ért véget a trianoni főhajtás zárásaként.

Szerző | Mohácsi Önkormányzat