103  ÉVE  ÍRTÁK  ALÁ  A  SZÉGYENTELJES  BÉKEDIKTÁTUMOT

Háromórás műsorral, összeállítással emlékezett meg városunk az első világháborút lezáró, a franciaországi Versaillesban aláírt békeszerződés évfordulójáról. 1920. június 4. 16 óra 32 perc: egy dátum, amelyet örökre őriz a magyar emlékezet határon innen és túl. Mivel a történelmi jelentőségű dokumentumot az ottani Nagy-Trianon kastélyban írták alá, a köznyelv ezen épület nevével azonosítja a nagyhatalmi döntést magát és az annak nyomán született békeszerződést.
A rendezvény nyitányán sportemberekre, nem is akármilyenekre figyelhettünk a Deák téren, a Kossuth Teátrum és Művelődési Ház előtt: mint elhangzott, a Magyarok Világszövetsége (MVSz) tizenegyedik alkalommal hirdette meg a Siklós-Mohács Juhos Gábor Trianon (Ultra)maratont, melynek mezőnye három különböző távot teljesített.

Az embert próbáló, 57 kilométeres(!) Trianon-ultramaraton résztvevői Siklósról rajtoltak, a 21,5 km-es félmaratonra vállalkozók Lippóról vágtak neki a távnak, míg az emlékfutás résztvevői Mohács belvárosában teljesítették az előírt 1920 métert. A legjobbakat díjazták, a futók az MVSz képviselőjétől, a mohácsi dr. Bajnóczi Páltól és Pávkovics Gábor polgármestertől vették át joggal megérdemelt díjaikat, a díszes serlegeket és érmeket. Szép pillanat volt, ahogy a félmaraton résztvevői, a mohácsi Pécsvári Réka és Szögi Beáta kézen fogva haladt át a célvonalon, így megosztott első helynek örülhettek. Szintén városunkból állt rajthoz Valkai Eszter, aki az ultramaratont nyerte meg. És még mindig mohácsiak... A félmaratoni távon Turi Zsolt nem talált legyőzőre, de dicsérni kell a pécsi Jámbori Mihályt is, aki a legfiatalabb versenyzőként szerzett ezüstöt ugyanebben a számban.

A világszervezet tagja beszédében aláhúzta: gyászolni és emlékezni egyaránt lehet e napon, de lehet mást akarni és másra szövetkezni is a több, mint száz esztendeje született döntés ismeretében, amely máig szedi áldozatait. A szónok úgy vélte: a „béke” szó helyett ez esetben célszerűbb „parancsot” vagy „diktátumot” emlegetni.
A hazánkra kényszerített, mélyen igazságtalan következmények ismeretében ki kell mondani: az Úr segítségét kell kérnünk egy lelkileg, szellemileg és testileg is erős új nemzet építéséhez. Dr. Bajnóczi Pál szerint, ha nem következik be több, mint 100 éve ez az „államunk és népünk elleni gyilkossági kísérlet”, számítások szerint ma már akár 40 millió magyar is élhetne, ám ebből alig 15 milliónyian maradtunk. Elhangzott: a nagyhatalmi békeparancs az első világháború meghosszabbítása volt a magyarság ellen, a területeink és népességünk 2/3-ának elcsatolása mérhetetlen feszültségeket gerjesztett, amelyek máig éreztetik hatásukat.
A folytatásban a Deák téri színpad kivetítőjén egy korábbi, június 4-ei emléknap képei peregtek, a főhajtáson résztvevő közönség a „Magyar az, akinek fáj Trianon!” című összeállításból láthatott egy részletet, amely a Mohácsi Polgárok Olvasóköre szervezésében került színre.
Persze, nem csupán hazánk szétdarabolását és annak következményeit idézzük fel június 4-én, hanem a Nemzeti Összetartozás Napjának gondolatát, eszményét is, amelyet 13 éve, 2010-ben foglalt törvénybe parlamentünk. A Kossuth Teátrumban folytatódó főhajtás közönségét, a Himnusz hangjai után konferálásában Hetényi Ágnes emlékeztette: az Országgyűlés a törvény elfogadásával egyebek mellett kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” (következő számunkban folytatjuk)