8 nap Erdélyben és a Duna-deltában

A Mohács-Aranyosgyéres Baráti Körrel július 8-án indultunk útnak Mohács testvérvárosa, Aranyosgyéres felé. Útközben megnéztük Torockó világörökségi faluját. Aranyosgyéresi magyar barátaink nagy szeretettel készültek fogadásunkra. Az RMDSZ helyi vezetője, Nagy Anna Mária és segítői a Magyar Házban várták csapatunkat. Ott találkoztunk a vendégfogadó családokkal. Üdvözlés és megvendégelés után elfoglaltuk szálláshelyeinket.
Késő délután a Filákovity István vezette Mohács Nemzetiségi Néptáncegyüttes pompás kalocsai viseletben és a helyi, illetve a moldovai testvérvárosi táncosok menettáncos felvonulással érkeztek a stadionba, ahol szemet-szívet gyönyörködtető színes műsorral mutatkoztak be a szép számú közönségnek.
Másnap, szombaton különleges pillanatokban volt részünk az ünnepi tanácsülésen a kultúrpalotában. Aranyosgyéres polgármestere, képviselőtestülete, valamint két, Kolozs megyei, magasrangú képviselő fogadta Mohács hivatalos delegációját, élén Pávkovics Gábor polgármesterrel. Megemlékeztek a testvérvárosi együttműködés 32 évéről, majd Aranyosgyéres közgyűlése posztumusz díszpolgári címet adományozott Szekó Józsefnek, Mohács volt polgármesterének, amelyet lánya, Szekó Zsófia vett át. Méltó megünneplése volt ez az esemény a több, mint három évtizede fennálló testvérvárosi kapcsolatnak.
Délután a Magyar Házban közös ebéd a helyiekkel, majd Nagy Csongor gitármuzsikája mellett énekelve, beszélgetve nagyon kellemes délutánt töltöttünk el.
Következő napon kolozsvári városnézésre mentünk, majd megtekintettük Válaszúton Kallós Zoltán messze földön híres néprajzi gyűjteményét. Visszatérve Aranyosgyéresre zenés, táncos, jóhangulatú összejövetelen búcsúztunk a gyéresi vendéglátóktól, kedves barátainktól.
Hétfőn azután nagy útra indultunk. Át a Kárpátok fenséges hegyein, majd Dobrudzsán át megérkeztünk az 1990-ben bioszféra rezervátummá nyilvánított Duna-deltába. Murighiol kikötőjében házigazdáink 8-12 személyes motoros hajókkal vártak bennünket. A buszunk három napra ott maradt a kikötőben. Mindenki felvette a kötelező mentőmellényt és irány a szövevényes vízi rengeteg! Mintegy 40 perces hajózás után elértük szálláshelyünket, a Sulina-ág partján fekvő Crișan településen. Itt három éjszakát töltöttünk. A vendéglátók halételek gazdag választékával kápráztattak el bennünket.
Másnap folytatódott a varázslatos víziparadicsom felfedezése. Gazdag madárvilág, sok száz pelikán, kormorán, gázlómadarak csapatai, úszó szigetek, erdők, lápok, nádasok között ingázva hajóztunk.
A következő napon a Sulina-ágon kihajóztunk a Fekete-tengerre. Csodálatos látvány, ahogy az öreg Duna találkozik a tengerrel. Útközben óriási tengerjáró hajók jöttek, mentek. A nap csúcspontjaként strandolhattunk a tenger hűs vizében.
Csütörtökön elérkezett a hazautazás napja. Búcsút vettünk kedves vendéglátóinktól.
Újra átkeltünk a Kárpátokon, ezúttal a Vöröstoronyi-szoroson, az Olt folyó völgyében. Egy éjszakára megpihentünk Nagyszeben városában, majd Kenyérmező és Déva érintésével hazaérkeztünk.
Köszönet a Mohács-Aranyosgyéres Baráti Kör választmányának az út megszervezéséért, Mohács Város Önkormányzatának a támogatásért. Köszönet az aranyosgyéresi Nagy Anna Máriának és Kiss Gyulának a sok-sok szervezőmunkáért, a fogadtatásért és nem utolsósorban Tigelmann Csaba és László Zoltán buszvezetőinknek a hosszú út szerencsés megtételéért.
Szép, élményekben, találkozásokban gazdag, emlékezetes úton vehettünk részt.

Nagyné Buják Mária