Ahogyan arra számítani lehetett, teltházas, nagysikerű, jubileumi hangversennyel ünnepelte meg a város a Mohácsi Bartók Béla Vegyeskar megalakításának negyvenötödik évfordulóját. Az eseményt megelőzően a kórus történetét bemutató kiállítást nyitották meg a Kossuth Teátrum és Művelődési Ház emeletén, ugyanezen a napon, november 19-én szombaton.

• Mit is tett le az asztalra ez a vegyeskar? – tette fel a kérdést a megnyitón Cserdi Áron alpolgármester, meg is válaszolva azt. – Sok-sok itt látható minősítésük, díjuk, kitüntetésük, oklevelük mind azt húzza alá, hogy itt 45 év alatt minőségi munka folyt. A magas szintű művészeti tevékenységen túl arra is rámutat a kórus léte, működése, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, a kötődések. A társadalom szinte teljes keresztmetszetét leképező kar tagjait a zene, a dal szeretete kötötte össze mindenkor: és e kötelék nem csak a próbák és fellépések idején élt és él, a dalosok ezen alkalmak mellett is szívesen jönnek össze. Amikor a kar nevét kimondjuk, mi, mohácsiak okkal és joggal lehetünk büszkék rájuk, hiszen Mohács kultúrájának legszebb fejezeteit írták és írják, városunkban, megyéjükben, hazájukban és a határon túl egyaránt…

A méltán nagy érdeklődéssel kísért zenei programon Pávkovics Gábor ezekkel a gondolatokkal köszöntötte városunk kultúrájának egyik zászlóshajóját:

• 1977-et írunk, amikor a Dunántúli Naplóban megjelenik egy cikk, most ebből idéznék:

„Mi hozta létre, mi tartja össze ezt az énekkart? Mondhatnánk: az, ami a többit. Mohácson azonban ennél valamivel többet éreztünk: az éneklés szeretetén túl valami olyan összetartást, ami nagyvárosi együtteseknél legalábbis ritkaság. Ha lelkesedésük később sem veszít erejéből, s meg tudják őrizni a legnemesebb értelemben vett amatőr tulajdonságaikat, sokat fogunk hallani róluk.”

Polgármesterünk úgy vélte, a dalosok nem amatőrségüket őrizték meg, hanem professzionalitásukat.

• Pár hónapja keresett meg azzal a karnagy, Imre Lajosné vagy ahogyan sokan ismerik, Csöpi néni, hogy szeretne újra életet lehelni a csoportba – folytatta a város első embere. – Természetesen biztattam, hogy az eddigi értékek talaján, a hagyományok szellemében vigye sikerre elképzelését. Ahogy itt körbenézek, s látom a volt kórustagok szemének csillogását, nincs kétségem, hogy e mostani, jubileumi hangverseny is sikeres lesz. Ha a múltra gondolok, s mindarra, amit megteremtettek és elértek, még többször 45 év is állhat előttük. Egy kórus kicsit olyan, mint a puzzle: minden énekkari tagnak fontos helye és szerepe van az összképben, a hangzásban, s egy értő kéz, a kórus vezetője jó érzékkel illeszti helyükre az „elemeket”. Én úgy látom, a Bartók Béla Vegyeskar esetében minden „elem” a helyén van és ezt hamarosan be is bizonyítják nekünk.

Elhangzott: a Krausz György által lerakott alapokra a ’90-es évek második felétől Dr. Hoppál Péter építkezhetett tovább, jó 15 éven át, s aki külföldi útja miatt sajnos nem lehetett ott a Kossuth Teátrum és Művelődési Házban az ünneplőkkel, de a távolból arra kérte polgármesterünket, hogy adja át a kórusnak üdvözletét. Pávkovics Gábor aláhúzta: kiváló munkát végzett énekeseinkkel Szatmári Benedek és Véghelyi Ákos is. – Nekik és Csöpi néninek is szívből gratulálunk áldozatos munkájukhoz, egyúttal meg is köszönve azt. Utóbbinak kívánjuk: a következő években is ugyanolyan lelkesedéssel végezze munkáját, mint ahogyan most is teszi. Köszöntőmet hadd zárjam azzal: sokszínű városunknak a sokszínű vegyeskar is szerves része. Kívánom, hogy ez még sok éven, évtizeden át maradjon is így!...

A már említett, a megyei sajtóban megjelent írás szerzője remek jósnak bizonyult, s ne legyen kétségünk, a dalosok a következő, immár 50 éves és további jubileumokon is a legmelegebb hangú méltatásokat fogják kiérdemelni…

(fotó: Máy Péter)