Megnyílt a 15. Mohácsi Képző- és Iparművészeti Szalon
A tárlat lüktet, elkápráztat, impulzusokat küld, és ami a legfontosabb: elgondolkoztat. Intenzíven hat a befogadóra… – ezekkel a szavakkal méltatta többek között a Szalon katalógusában a jubileumi biennálét Pávkovics Gábor polgármester. Mohács kulturális, művészeti életének lassan három évtizede egyik legmeghatározóbb eseményét október 14-én nyitották meg…
Örvendetesen nagyszámú, ezúttal harminchét résztvevő munkáit láthatjuk a Kossuth Teátrum és Művelődési Ház emeleti kiállítótermében. A COVID enyhülése után alkotóink láthatóan, érezhetően nagy kedvvel ragadtak ecsetet, ceruzát, fényképezőgépet vagy éppen a tűzzománcok, textil- és üvegmunkák elkészítéséhez szükséges eszközöket, szerszámokat. A végeredmény egy technikailag igen változatos, különleges szín- és formavilágú bemutatkozás lett. Minderről személyesen is meggyőződhettek azok, akik ott voltak az esemény megnyitóján. Ám mielőtt elmélyülhettünk volna a látnivalókban és meghallgathattuk volna a megnyitón elhangzó gondolatokat, Hetényi Ágnes felkonferálásában a Schneider Lajos Művészeti Iskola fiataljai zenéltek nekünk. Előbb Radnai Tamás növendékét, Szeitz Csanádot hallhattuk zongorán, majd Brozovácz Mirjana csellójátékában gyönyörködhettünk (ő Rózsavölgyi Anettnál tanul), zongorán Radnai Tamás kísért.
A Szalon nem ment ki a divatból, mindig képes volt megújulni, értékvesztett világunkban pedig különösen fontos missziót tölt be – mondta egyebek mellett jegyzőnk. Dr. Kovács Mirella arra is kitért: a tárlat anyagán végigpillantva sok egyéb mellett feltűnik: mennyire sajátos látás- és kifejezésmóddal fejeznek ki különleges tartalmakat a kiállítók. Akik megtestesítik a „művészlélek” archetípusát is, melynek jellemzője, hogy valami maradandót szeretne alkotni az utókor számára. A polgármesteri hivatal vezetője így folytatta: nem csak őket fontos megbecsülnünk és köszönetet mondanunk nekik, de hálával tartozunk annak a Köveskuti Péternek is, aki a Junior Art Alapítvány képviseletében fáradhatatlan „katalizátorként” munkálkodik a Szalon sikerén.
Az életünket övező bizonytalanságok közepette nem csupán üdítő színfolt, de remény is egy ilyen kulturális esemény – derült ki a zsűri elnöke, Dr. Kovács Orsolya művészettörténész szavaiból. A neves szakember a pozitívumok mellett hiányérzetének is hangot adott, mondván, a helyi művészeti iskola növendékeit valamiért nem találjuk a kiállítók között. Elhangzott: e tárlat anyaga is jól példázza, hogy a művészet fogalma egyre inkább kitágul, s mind újabb peremvidékek születnek. Gyorsuló, átalakuló világunkban a művész és a művészet helye, jelentősége megváltozott az emberek életében – állapította meg, hozzátéve: ezzel párhuzamosan az eszköztár folyamatos változásának, bővülésének is tanúi lehetünk. Ennek kapcsán, végezetül Dr. Kovács Orsolya bátrabb anyaghasználatra és kísérletezésre biztatta a kiállítókat, a díjazás kapcsán megemlítve azt is: nehéz dolguk volt, hiszen, ahogyan ő fogalmazott, lényegében „az almát kellett összehasonlítani a körtével…”
Az esemény zárásaként a Szalon díjait, elismeréseit adták át a zsűri által kiválasztott tíz alkotónak.
Fődíj: Magyarné Manga Anett
További díjazottak, jutalmazottak: Tóthné Rideg Edit, Muk Etelka, Kedves János, Szigeti-Szabó János, Pelcz Krisztina, Jávor János, Mihály Attila, Kiriminé Repity Aranka, eM Soós György
Ahogy emlékezhetnek, értékelésében Dr. Kovács Orsolya bátrabb anyaghasználatra és kísérletezésre biztatta az alkotókat. Mi pedig Olvasóinkat biztatjuk arra: november 11-éig tekintsék meg a Szalont, mi több, szavazzanak is a helyszínen arra, hogy kinek a munkája nyerte el a leginkább tetszésüket. A legtöbb voksot begyűjtő kiállító önálló tárlat megrendezésének jogát nyerheti el a közönség jóvoltából.
