Stílszerűen busókolomp zaja nyitotta meg az ünnepséget a Busóudvar tizedik születésnapján. E figyelemfelkeltés után finomabb hangok, zeneiek ütötték meg fülünket szeptember 29-én délután Versendi Kovács József tamburaművész és tanítványai jóvoltából. Jó volt látni, mennyien eljöttek, körben a nagyteremben és az emeleten is érdeklődők sokasága foglalt helyet. Ott volt minden korosztály, gyerekek, felnőttek, idősebbek, olyanok is, akik először voltak itt és persze számosan azok közül, akik már sokadszor tették e helyen tiszteletüket. Ahogy elhalkultak a dallamok, Rosta Endre kérte a figyelmünket a földszinti kiállítótérben.
– E tíz év arra is sarkall minket, hogy kicsit megálljunk, visszagondoljunk, mi minden történt ez idő alatt. Megragadva az alkalmat sokaknak szeretnénk köszönetet mondani, olyanoknak, akik segítőink, partnereink voltak, akik így vagy úgy tolták és tolják velünk a Busóudvar szekerét… – mondta köszöntőjében az intézmény vezetője.

Szekó József „réges-régi” ötletére emlékeztetett bennünket Pávkovics Gábor. Polgármesterünk a korábbi városvezető azon óhaját idézte fel, hogy kellene egy hely, ahol az év 365 napján tudjuk megmutatni a Busójárást, a lehető legsokoldalúbban. Nos, a terv valóra vált, éppen 10 éve, s mindennek komoly lökést adott, hogy a Busójárás 2009-ben felkerült az UNESCO azon reprezentatív listájára, amelyre az emberiség szellemi kulturális örökségének legjavát jegyezték.
– E kiállítótér egyik nagy erénye, hogy igen sokrétűen, a maga komplexitásában, interaktív eszközök sokaságával mutatja meg télűző-tavaszköszöntő hagyományunkat az ide betérőknek. Mert ne feledjük: számunkra, mohácsiak számára a busó figurája vagy maga a Busójárás szinte a mindennapok része, másoknak azonban igazi szenzáció, varázslatos, mágikus világ… – fogalmazott a város első embere.
Pávkovics Gábor aláhúzta: a tizedik születésnap kapcsán szólni kell az épületegyüttes egészéről is, hiszen az összképhez hozzátartoznak az udvar színvonalas üzletei, bemutatóműhelye, étterme és a bejárattal szemközti, hívogató busószobrok is. Elhangzott: e helyen számos neves vendég fordult meg ez idő alatt és fejezte ki csodálatát, elismerését, például volt köztársasági elnökünk, Áder János, az USA magyarországi nagykövete, David Presmann vagy a népszerű, tévés személyiség, Borbás Marcsi. A Busójárás iránti mind élénkebb médiaérdeklődést ugyancsak jó látni, aligha véletlen, hogy a Kossuth Rádió évek óta élőben közvetít a mohácsi farsangról, s alkalmi főhadiszállásuk éppen a Busóudvar szokott lenni.

Polgármesterünk elismerő szavai után kereplők hangjára lehettünk figyelmesek: naná, igazi busók is megérkeztek néhányan, hogy tanúi legyenek az ünnepi pillanatoknak.

Szintén a kezdetekig nyúlt vissza M. Bugarszki Norbert, az üzemeltető MVRN Kft. ügyvezetője, aki egyebek mellett arról beszélt: amikor a Busóudvar létrehozásának gondolata felvetődött, valahol jogos kritika volt a busók részéről, hogy egy élő hagyomány nem kiállítótérbe való, e népszokásunkat steril, múzeumi körülmények között lehetetlen megmutatni a közönségnek, ezzel nem használunk. Ám azóta mindenki meggyőződhetett: a Busóudvar nem ellensége e tradíciónak, egyrészt igyekszik kedvet csinálni ahhoz, hogy élőben is megnézzük a Busójárás forgatagát, másrészt kiválóan szolgálja az ismeretszerzést, a maszkosok világának alaposabb feltérképezését.
– E helyen egy sereg fontos, alapvető kérdésre kaphat választ a szemlélő: kik azok a busók? Miért így néznek ki? Milyen eszközeik vannak, hogyan szerveződnek csoportjaik? Mit csinálnak? – és így tovább, sorolta M. Bugarszki Norbert, aki úgy vélte, a város nagyot nyert ezzel a kiállítóhellyel, melynek egyik legnagyobb értékét az adja, hogy eredeti, autentikus eszközöket, viseleteket tár az érdeklődők elé.

Ahogyan korábban Rosta Endre utalt rá, sokan partnerei, segítői a Busóudvarnak, a rendezvény részeként nekik mondtak köszönetet oklevéllel és külön az alkalomra készült, jubileumi bögrével és a város nevezetességeit ábrázoló kis kerámiával. A házigazdák lapunkat is megtisztelték egy ilyen ajándékkal: ezúton is köszönjük. De meglepetésnek örülhetett a ház is: Magyarné Manga Anett és tanítványai egy tekintélyes méretű, színes, többemeletes papírtortával kedveskedtek ez alkalomból.
Édes dolog jó dolgokra emlékezni és finom édességet enni is: a Szekeres Cukrászda jóvoltából hatalmas torta mellett beszélgethettek a jelenlévők múltról, jelenről és talán már egy kicsit a jövőről is.

Kedves Busóudvar, kívánunk boldog születésnapot, még sok-sok vendéget, sikeres programokat, rendezvényeket és legalább olyan színvonalat, mint ami e tíz esztendőt jellemezte. És még sok-sok tízévi működést…