Fájdalmas, héber nyelvű énekek hangjai lebegtek a második világháború idején legyilkolt zsidók márványtáblára vésett nevei fölött június 25-én. Városunk polgárai a Dávid-csillag alatt e napon emlékeztek meg a Mohácsról elhurcolt, nagy többségében elpusztított, gázkamrába küldött izraelita honfitársaink tragédiájáról. 1.120 egykori mohácsi nevét őrzi e mementó az Eötvös utcában: 1.120 férfi, nő, kisgyermek, idős ember egy közös sorsban összefonódva.

Önkormányzatunk és a városi könyvtár közös szervezésű főhajtásán Schmidt-Kovács Diána, az intézmény igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Orbán Dániel mondott köszönetet Mohácsnak azért, hogy évek óta felvállalja és megszervezi e kegyeleti aktust. A folytatásban Nagy Kálmán nyugalmazott történelemtanár, helytörténész mondta el „Radnóti Miklós szobránál Mohácson” című költeményét. Héber és magyar nyelvű énekek, imák egyaránt elhangoztak a Pécsi Zsidó Hitközség kántora, Heindl Péter tolmácsolásában, aki könyörgésében arra kérte az Örökkévalót, hogy adjon békét és nyugodalmat a közel 80 éve legyilkoltaknak, akiknek emléke soha ne merüljön feledésbe.
A Mártírok Kertjének mintegy 30 fős emlékező közönsége előtt Dr. Csizmadia Csaba alpolgármester mondott beszédet.
A koszorúzással és mécsesek meggyújtásával zárult főhajtáson izraelita szokás szerint köveket is helyeztek az áldozatok emlékművére. A sírokra tett kövek a lélek halhatatlanságát, az öröklétet szimbolizálják a zsidó kultúrában, hiszen ezek sosem hervadnak el, ezzel is utalva a végtelenségre.