„Hazánk már levonta 1526 tanulságait…”

Kegyeleti főhajtás a Nemzeti Emlékhelyen

46 éve, 1976-ban nyitotta meg kapuit a sátorhelyi sírkert, amelyet történelmi jelentőségénél fogva több mint 10 éve nyilvánítottak Nemzeti Emlékhellyé. Hagyomány, hogy az utókor itt is megemlékezik a csatában elhunyt katonák, vitézek áldozatáról és hősiességéről augusztus 29-e évfordulóján…

A megkonduló lélekharang hangja adta meg a jelet a kezdésre augusztus 28-án vasárnap késő délután. A Himnusz közös eléneklése és a vendégek, meghívottak köszöntése után kulturális államtitkárunk mondott beszédet. Dr. Hoppál Péter úgy értékelt: hazánk az elmúlt évszázadokban sikerrel vonta le a csatavesztés tanulságait.

– Sok mindenen múlik, mennyire erős egy nemzet. Többek között azon is, hogyan viszonyul a múltjához, annak értékeihez a kollektív emlékezet. Mert itt és ma emlékezni az nem lehet távolságtartó, a felszínt kapargató, s nem lehet csupán kipipálandó feladat – kezdte beszédét. A politikus, aki a csata előzményeit, lefolyását és tragikus végkifejletét, következményeit is felelevenítette, aláhúzta: bár a 496 évvel ezelőtti ütközet elvesztése lezárt egy fejezetet, egyben egy újat is megnyitott.

– Ma nem az a fontos, hányszor bukott el egy ország, egy állam történelme során, hanem hogy hányszor volt képes talpra állni kudarcai után. Mohács azt tanítja és e tanulságot sikerrel vonta le a haza: a legkilátástalanabb helyzetből is fel kell tudnunk állni. És tudjuk azt is: a mostani, nehéz időkben is csak magunkra számíthatunk. Legyünk olyan ország, amely ismeri a múltját, annak tragikus és dicső fejezeteit egyaránt, olyan haza, amely erős és van hite, mert csak így tekinthet reménykedve a jövőbe. Legyen béke, szabadság és egyetértés! – zárta beszédét nagy taps mellett Dr. Hoppál Péter.

A főhajtás folyamán többször is hallhattuk az Imréné Ivánfi Márta által vezényelt Mohácsi Bartók Béla Vegyeskart. A kórus Anonymus: Dona nobis pacem, Halmos László: Minden földek Istent dicsérjétek! című művét, illetve az „Isten, hazánkért…” kezdetű egyházi népéneket és a Lajos királyt sirató népdalt is előadta. És némi nosztalgikus érzésünk is lehetett Jacob Arcadelt: Ave Maria című szerzeményét hallgatva, amelyet „beugróként” az a Dr. Hoppál Péter vezényelt, aki egykor hosszú évekig maga is dirigálta nemzetközi hírű kórusunkat.

A mohácsi hősök példáján keresztül nagyon is a ma emberéhez szóltak Bacsmai László gondolatai és imája. Plébánosunk úgy vélte, ma, amikor történelmünk egy gyásznapjára emlékezünk, azzal a ragaszkodásunkat is kifejezzük valamihez, valamihez, ami a miénk. Mert a gyökereinket senki sem veheti el tőlünk, s ha e hős katonákra gondolunk, az is eszünkbe juthat: még mindig jobb cselekedni, ment meg sem próbálni – figyelmeztetett.

Augusztus 23-án Érdről indulva az Ercsi-Dunaújváros-Dunaföldvár-Paks-Tolna-Szekszárd-Báta és Dunaszekcső útvonalon, vagyis az 1526-ban a csatába igyekvő magyar sereg egykori vonulási irányát követve értek Mohácsra, majd a sátorhelyi emlékhelyre lovas zarándokaink. A Rády József Huszárbandérium és a Szabolcs Fejedelem Hagyományőrző Egyesület korhű katonai viseletbe öltözött tagjait Dr. Hoppál Péter üdvözölte és köszönte meg nekik, hogy jelenlétükkel emelték a főhajtás fényét. Mint elhangzott, az említett útvonalon az egykori magyar sereg több ponton is letáborozott, melynek tényére ezeken a helyeken márványtábla is emlékeztet. Katonai zarándokaink e mementók mindegyikére nemzeti színű szalagot tűztek útjuk során. Egyben egy nagyszabású tervükről is értesülhettünk: 2026-ban, a csata 500. évfordulóján nemzetközi lovas zarándoklatot terveznek, melynek keretében az egykori ütközetben résztvevő hét nemzet képviselői ülnek nyeregbe, s tartanak látványosnak ígérkező felvonulást a majdani, kerek évfordulós ünnepen.

A főhajtás a szintén hagyományos koszorúzással ért véget: a sírjeleknél, a hatalmas kereszt előterében számosan tisztelegtek és helyezték el a kegyelet virágait katonai hagyományőrzőink közreműködésével és a vegyeskar énekes kíséretével.