Középkori latin énekek dallamain indulhattunk el a távoli múltba és évezredekkel ezelőtti kultúrák felfedezésére a Kanizsai Dorottya Múzeum nemrég nyílt időszaki tárlatán. A kiállítók, Lakatos László fazekas népi iparművész és Nagy Attila keramikus bevallottan azok személye és alkotásai előtt tiszteleg munkáival, akik a kezdet kezdetén tették le e két kézműves mesterség alapjait és hoztak létre kivételeset, maradandót.

Az Imréné Ivánfi Márta vezényelte Mohácsi Bartók Béla Vegyeskar produkciója után, a múzeum ez alkalomra zsúfolásig telt kiállítótermében Balázs Balázs méltatta a kettős együttes bemutatkozását, alkotói szándékait. Az ismert képzőművész részben megírt, de spontán elemekkel is jócskán tarkított értékelésében aláhúzta: számára Mohács a „főváros”, ahol rengeteg, elképesztő tehetség tette le névjegyét a múltban és színesíti manapság is a város művészeti életét. Mint mondta, a kultúra-, a művelődésszervezők szerepe ugyancsak igen fontos, hiszen az ő szemük, érzékenységük is kell ahhoz, hogy e tálentumok munkái közönség elé kerüljenek. Ennek kapcsán dicsérően szólt a házigazda intézményről, mint a helyi kultúra azon, egyik „oszlopáról”, amely rendszeresen teret ad az itt élő tehetségek bemutatkozásának. Balázs Balázs úgy látta: amíg lenyűgözve nézzük a római, etruszk, maja, azték, egyiptomi és más korokat idéző szobrokat, dísztárgyakat, halotti maszkokat, füstölőtartókat vagy vázákat, fokozatosan ébredünk rá, hogy a világ minden része, kultúrája hatással van az itteni emberekre is, nem beszélve azokról, akik maguk is gyönyörű fazekasmunkák vagy kerámiák alkotói. Elhangzott: ahogy a régi korok emberére hatással voltak e művek, úgy a ma élők sem tudják közömbösen szemlélni őket. Élményt jelent a velük való találkozás, elgondolkodtatnak, esztétikai örömöt nyújtanak. És olykor erőt adnak. Ha éppen arra van szükségünk. Az „Eltűnt civilizációk kerámiái” című kiállítás a múzeum nyitva tartási idejében április 12-éig látható.