Kosztolányitól lopva a verscímet, „Boldog, szomorú dal” helyett „boldog, szomorú pillanatok”-nak lehettünk tanúi a könyvtár egyik nemrég tartott rendezvényén. Csaláné Kiss Margó: Születésnapomra – Versek az életpályámon című estjén megjárhattuk az érzelmi hullámvasutat – szerencsére a nívó nem hullámzott, végig magasan volt.

Az intézmény egykori igazgatója, Kovácsné Bősz Erzsébet méltatásából a „születésnapos” eddigi életével is megismerkedhettünk: a sors sokszor nem bánt vele kesztyűs kézzel, így már érthetőbbé vált, miért inkább a komorabb hangvételű, melankolikusabb, mélyebb érzelmeket és gondolatokat közvetítő, veretesebb költemények állnak közelebb személyéhez. Wass Albert, József Attila, vitéz Somogyvári Gyula, Márai, Reményik Sándor és mások művei mellett a „Ha én rózsa volnék…” kezdetű, Koncz Zsuzsától ismert dal foglalta keretbe az estét, énekelve, az előadott művek közé egy-egy versszakot beszúrva e zenei remekből.

Remekül oldotta a hangulatot és zárta le az estét az a kabarészám, amely évtizedek óta tartja népszerűségét: Sinkó Péter jelenetében egy korosodó, folyton zsörtölődő, civódó párt hallhattunk, „Bélát” és a feleségét, akik a „Jelenetek egy házasságból” sorozatban mennek kölcsönösen egymás idegeire. Jó volt megismerni az előadó könnyedebb, vidámabb énjét is e pár percben, nem kevésbé remek partnere férje, Csala István volt.

„Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék, / Hogy az egész világ láthatóvá váljék…” – dúdoltuk kifelé jövet a „Ha én rózsa volnék…” örökbecsű sorait ismételve, s arra gondolhattunk, ezen az estén hallgatóságának Csaláné Kiss Margó nyitott ablakot, melyen keresztül sok-sok mindent megmutatott nekünk.