Német gyökereket keresve és találva…

– A Mohácstól mintegy 45 folyamkilométernyi távolságban, Szerbiában fekvő Apatin településre látogatott a Mohácsi Német Önkormányzat küldöttsége, azzal a szándékkal, hogy felvegye a kapcsolatot a helyi sváb közösséggel – mondta lapunknak Illés Richárd, az MNÖ képviselője. – Az apatini dunai svábokat az Adam Berenz Egyesület képviseli, Borisz Masity vezetésével (Borisznak egyébként sváb, magyar, szerb, bunyevác felmenői vannak, így kiválóan „reprezentálja” a térséget). Értékes tevékenységére bizonyság, hogy a vajdasági sváb kultúra fennmaradásáért végzett munkájáért Frank-Walter Steinmeier német szövetségi elnök a „Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend” kitüntetéssel díjazta ez év márciusában.

– A második világháborút megelőzően Apatin nemzetiségi összetétele a következőképpen alakult: 89% német, 9% magyar, 2% egyéb népesség, így az akkori Jugoszlávia legnagyobb német lakossággal rendelkező települése volt, lélekszáma a világégést megelőzően meghaladta a 13.000 főt – folytatja Illés Richárd. – Sajnos a háborús időszakot követően a német lakosságot szinte teljes egészében elűzték, napjainkra csupán egy nagyon kis számú közösség tudott megmaradni.

Illés Richárd kifejti: az apatini németség a második világháborút megelőzően nagyon sok szállal kötődött a Dunához, tulajdonképpen a folyó jelentette a város számára a megélhetést. Rengetegen foglalkoztak halászattal, hiszen a hatalmas dunai ártér (elég csak a Kopácsi-rétre gondolni) számos halászcsaládnak biztosított megélhetést. A kiemelkedő halászati tevékenység magával hozta a kapcsolódó iparágak fejlődését is, példaként említhető a hajóács tevékenység – az elöl, hátul egyformán hegyes, felhajló végű „apatini csónak” egészen Dunaújvárosig elterjedt. A halászat, illetve a halételek természetesen a gasztronómiában is kiemelkedő helyet foglaltak és foglalnak el a mai napig, elég csak a Fischpaprikas-ra, azaz a halpaprikásra gondolni. Érdekesség, hogy a halételekbe a paprika magyar hatásra került be a XIX. században, korábban nem használta ezt a fűszert az apatini sváb konyha. Szintén a folyóhoz kapcsolódó mesterség a hajómalmok működtetése, a hajómolnárok tevékenysége. Mohácshoz hasonlóan Apatinban szintén sok hajómalom dolgozott annak idején. Az elbeszélések szerint a halászlébe, illetve a halpaprikásba kerülő tészta története is az apatini sváb hajómolnárok „találmánya”, hiszen a fejlődésben lévő inaslegények számára biztosított halpaprikás a hozzáadott tésztától vált igazán laktató étellé.

A német önkormányzat képviselője így összegez:

– Az utazásunk tulajdonképpeni célja az volt, hogy az apatini németséget felkérjük arra, jöjjenek el a Duna Menti Halfesztivál rendezvényünkre, mutassák ott be nekünk a máig fennmaradt értékeiket, tárgyi örökségüket, illetve a halfőző tudományukat egyaránt. A felkérés kedvező fogadtatásra talált, így az idén minden bizonnyal az apatiniak is színesíteni fogják rendezvényünket…