Bár a mohácsi csata 500. évfordulójáig még hátravan három év, a nemrég lezajlott főhajtások tartalmukban, látványukban és színvonalukban a 2026-os emlékezésfolyamban is megállták volna a helyüket.
A sort múzeumunk nyitotta meg augusztus 26-án: „Adj király, katonát!" címmel gyerekprogramokkal várta a legkisebbeket a Kisfaludy utcában. Volt ismeretterjesztő foglalkozás a mohácsi csatáról, népi, közösségi gyermekjátékok, valamint címerkészítés is.
– Kávé, ibrik, findzsa – sorolta az asztalt körbeülő ifjaknak Galán-Fazekas Ibolya múzeumpedagógus, utalva rá, hány és hány török szó honosodott meg nyelvünkben a hódoltság következményeként. Majd a nyári melegben kissé már fáradni látszó gyerekcsapatot az udvaron hívta helyfoglaló játékra. Odakint egymástól pár méterre különféle, a tematikus naphoz kapcsolódó szimbólumok kerültek a földre, királyi korona, címer vagy éppen a katonai tábort jelző sátor, kartonpapírból. Ezek mellé álltak oda a résztvevők, hogy aztán adott jelre egy másik ilyen ábrához fussanak, „elfoglalva” azt. Igen ám, de eggyel kevesebb ilyen volt, mint ahány szereplője a játéknak. Így minden kör után hoppon maradt valaki…
Bár az 1526-os csatáról, annak előzményeiről és következményeiről egyre többet tudunk, részint az utóbbi években kezdett, jelenleg is zajló kutatásoknak, feltárásoknak köszönhetően, az ütközet utáni török berendezkedésről kevesebb ismerettel rendelkezünk. Ezt az űrt igyekezett betölteni dr. Hancz Erika régész, történész, turkológus, aki az oszmán-kori Mohácsról tartott tudományos ismeretterjesztő előadást. (Eredetileg úgy volt, hogy ezzel párhuzamosan, e témában Nagy Kálmánt is hallhatjuk majd. Az ismert tanár, helytörténeti kutató azonban jelezte, hogy a Török-Magyar Baráti Kör következő, sorban a negyedik, Mohács 500-hoz kapcsolódó előadására nem ez alkalommal, hanem a közeljövőben kerül sor.) A vendég bevezetőjében a török kor előtti fejlődés főbb jellemzőit ismertette meg hallgatóságával, majd a csata menetét leíró egykori szemtanúk feljegyzéseiből szemezgetett. Kitért az itteni, mohácsi török berendezkedés állomásaira is, megjegyezve: a hódítók által egykor itt emelt épületekből már egy sincs meg, ám a krónikák palotáról, dzsámiról, fogadóról és iskoláról egyaránt említést tesznek. Az írott források száma nem jelentős, közülük azonban kiemelkedik az 1663-ban itt járt Henrik Ottendorfé. Dr. Hancz Erika előadása nyomán a kor gazdasági tevékenységeibe ugyancsak betekintést nyerhettünk, kezdve az állattartáson és növénytermesztésen át a malomipar megjelenéséig, a kereskedelem kibontakozásáig, a halászat, a fazekasság, a kerámiakészítés elterjedéséig. A mintegy 50 perces, igen informatív és jól felépített referátum számos érdekességgel szolgált a török közigazgatás meg- és átszervezésének időszakairól, az oszmán hódítók helyzetének megszilárdulásáról, valamint az etnikai, társadalmi hovatartozás fontosságát érintő intézkedésekről is, melyek szintén e másfél évszázadot jellemezték.
„Hősvértől pirosúlt gyásztér, sóhajtva köszöntlek…” – jutottak eszünkbe Kisfaludy Károly örökérvényű sorai másnap, augusztus 27-én, s a magasztos hangvételű költemény felidézésén túl amiatt is nagyokat sóhajthattunk, hogy a nyár egyik legmelegebb napjára esett a csataévfordulós rendezvénysorozat, melynek középpontját ezúttal az I. Báta-Mohács Lovagi Zarándoklat foglalta el.
Az eseményt a Mohácsi Kossuth Teátrummal karöltve a Történelmi Hadi Akadémia Alapítvány szervezte meg, amely előzetesen hangsúlyozta: a hagyományőrzést fókuszba helyezve igyekeznek a Mohácsi csata 500 éves évfordulójára méltó megemlékezés-sorozatot tartani mostantól minden évben, egészen a jubileumi 2026-ig, részint az 1526-tól megszűnt lovagi zarándoklatok szokásának újjáélesztésével. Nos, a program egésze rászolgált a „méltó” jelzőre, hiszen rendkívül tartalmas és sokszínű napnak lehettünk résztvevői. A zarándokok a Tolna megyei Bátáról indultak el városunkba, melynek főterére délután 5 óra körül érkeztek meg. Korhű katonai ruhákban, nehéz páncélok, sisakok alatt, fegyverrel és történelmi zászlókkal a kézben harminc gyalogos sorakozott fel nagy taps közepette. Az egykori vitézek mai utódait, követőit Dr. Hargitai János, a Mohács 500 miniszteri biztosa köszöntötte a főtéren. Mint parlamenti képviselőnk elmondta, eredetileg lovas zarándoklatot szeretett volna tartani a Történelmi Hadi Akadémia Alapítvány, ám a rekkenő hőségre tekintettel úgy gondolták, megkímélik az állatokat a forróságtól, így a „katonák” gyalog vágtak neki a távnak. Ez természetesen mit sem von le teljesítményük értékéből, küldetésüket, hogy az egykor csatába igyekvő magyar regiment útját járják végig, híven teljesítették. A nagy melegben a Keleti Szél együttes muzsikája hozott felfrissülést: a kvartett 2020-ban határozott úgy, hogy újjáéleszti a magyar középkori zenét. Percek alatt remek hangulatot varázsoltak a tér sarkán, létrejött a zenei „időutazás”.
Bár a tűző Nap kint maradt, a meleg beköltözött a Fogadalmi Emléktemplomba is, ahol a főhajtás folytatódott este hat órakor. Aki nem ismeri közelebbről a keresztény vallásgyakorlást, a szentmisék lebonyolításának rendjét, azt is gondolhatta, hogy az arc és a homlok gyakori törölgetése is a szertartás része az oltárnál. Tudjuk, nem így van, ám Bacsmai László esperes-plébános sajnos gyakran kényszerült e mozdulatra, a hőség őt sem kímélte. A 497 éve életüket áldozó vitézekről így emlékezett meg:
– Eleink karddal a kézben küzdöttek, hogy e föld ne másoké legyen, hanem maradjon a magyaroké. Ha a haza védelméről volt szó, katonáink vérüket ontották Szent István király kora óta mindig, keresztény hitük megtartásáért is. S e hősöknek óriási szerepük volt abban is, hogy ma, itt közel fél évezred elteltével magyarul beszélhetünk és imádkozhatunk. És fohászkodnunk kell azért is, hogy újabb 500 év elteltével ne idegen ajkú népek éljenek hazánk földjén, abban az országban, amelyért őseink annyi áldozatot hoztak – mondta Bacsmai László, aki úgy vélte: roppant üzenete van annak, hogy a csatába igen fárasztó gyalogúton érkező seregünk Bátán megállt, imádkozott és áldozott az ottani templomban.
Gyönyörűségesen töltötte be Maczkó Mária énekművész hangja a közel 100 éves templom falait. Az Emerton- és Magyar Örökség-díjas énekművészt többször is hallhattuk a szentmise során.
„Isten dicsősége Szent István királyunk,
László vitézsége, Erzsébet virágunk,
Szent Imre, Szent Margit áldozatos tette,
magyar hősök, szentek ezer névtelenje… – hallhattuk tőle többek között a Hála Néked, Urunk… kezdetű régi, vallásos éneket.
A szentmisét követően a főtéri II. Lajos-szobrot és az alkotást övező emlékművet koszorúzta meg a város vezetése és közönsége, több intézménye, civil közössége.
Ahogy szállt le az est, úgy elevenedett meg egyre inkább a főtér a nagyszínpad körül: Hetényi Ágnes konferálásában előbb hagyományőrző ifjakat, hadapródokat hallhattunk, akik igen magabiztosan zendítettek rá a dudamuzsikára.
– Tisztelet a hősöknek! A csataévfordulós főhajtásoknak mindig ez az egyik központi gondolata – mondta ünnepi beszédében Knolmayer János. A Mohácsi Polgárok Olvasókörének tagja aláhúzta: a harcmezőre igyekvő katona soha sem tudja előre az ütközet végkimenetelét. Mégis, karddal a kézben, hittel és a legnagyobb elszántsággal a szívében nekiront az ellenségnek, ahogy tették ezt 1526-ban is vitézeink. Aki így tesz, akár a túlerővel szemben is, arról csak a legnagyobb tisztelet hangján lehet beszélni – tette hozzá. Az igen látványos és tartalmas aznapi programok láttán úgy fogalmazott: ha így tudunk ünnepelni, fejet hajtani ennyi évszázad elteltével, akkor hazánknak még sok-sok 500 éve van és lesz hátra.
Nem sokkal később már szikráztak a kardok, csattogtak a pengék, durrogtak a pajzsok a hagyományőrző katonák, lovagok igen látványos bemutatója nyomán a templom előtt kör alakban elhelyezett fáklyák gyűrűjében. És valószínűleg nehezen fogja elfelejteni, aki látta és hallotta, amint a Történelmi Hadi Akadémia hagyományőrzői a „Bajvívók indulóját” énekelve egy XVI. századi, magyar reneszánsz stílusban ez alkalomra készíttetett, fából faragott, életnagyságú feszületet hordoztak körbe a tér közepén, külön koreográfia szerint. Felvonulási menetük Krisztusnak a bűn és a halál fölötti győzelmét szimbolizálta. A látványt és az élményt a Felvidék gótikus templomainak táblaképei tették teljessé, amelyeket fényfestéssel jelenítettek meg a templom homlokzatán.
1997 óta hallhatjuk a rangos zenei díjakat is elnyert Misztrál együttes népdalfeldolgozásait, megzenésített verseit idehaza. A magyar népzenei hagyományok talaján megszólaltatott dalaik méltán tették fogalommá az öttagú formáció nevét. Az ő koncertjük zárta a csataévfordulós főhajtást, produkciójuk jóval több volt, mint minőségi.
