35 ÉVES A MOHÁCS-BENSHEIM BARÁTI KÖR
Mohács Város Tisztelete Jeléül díjat adományoztak Franz Müllernek

Testvérvárosi kapcsolataink közül ebben az évben a bensheimiekkel kialakított viszony kerül reflektorfénybe. Mi több, az egész esztendő ünnepi, hiszen éppen 35 éve, hogy követve kinti barátaink példáját, itt is megalakult a két város kapcsolatait erősítő, az együttműködést minden lehetséges módon segítő, az ott és itt élők ismerkedését, közeledését támogató baráti kör. A jubileum alkalmából külön ünnepséget is rendeztek a Városháza dísztermében, természetesen német partnereink meghívásával.

A rendezvényen, amely az Európa Himnusz hangjaival vette kezdetét, Hetényi Ágnes konferálásában követték egymást események, a német vendégeknek Cserdi Áron fordított. Németül szólt a dal, a versike, a mondóka a folytatásban, a Park Utcai Katolikus Óvoda „Gomba” csoportja adott kedves kis műsort: nagy sikerű összeállításukban még táncra is perdültek a népviseletbe öltözött apróságok óvó nénijeikkel együtt.

Köszöntőjében Pávkovics Gábor egyebek mellett azt fogalmazta meg, hogy azok a testvérvárosi kapcsolatok tudnak a leghatékonyabban és a legintenzívebben működni, melyek mögött polgári egyesületek, nemzetiségi önkormányzatok vagy baráti körök állnak. Utalva a történelmi előzményekre, úgy látta, 1985-ben, amikor a két város az első bizonytalan lépéseket tette meg a másik felé, még egészen más történelmi és geopolitikai körülmények határozták meg kontinensünket. Erős hit és elkötelezettség kellett akkor ahhoz, hogy eljussunk az aláírásig, de legalább ennyi hitre és elkötelezettségre volt szükség a tartalmas folytatáshoz is – jelentette ki, hozzátéve: a jóval több, mint harminc éve tartó tartalmas folytatásért köszönettel tartozunk a Mohács-Bensheim Baráti Körnek, azoknak az embereknek, akik munkahelyi, családi elfoglaltságuk mellett, bármiféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül segítették a két város közötti kapcsolatok elmélyülését, kiteljesedését. De ugyanilyen köszönet illeti a Bensheim-Mohács Baráti Kört is, mely német oldalról támogatja töretlenül e partnerséget – fordult német vendégeink felé.

Fledrich Gabriella, aki tavaly foglalta el az itteni kör elnöki székét, úgy vélte, azon túl, hogy a bensheimiek évtizedekkel ezelőtt kezet nyújtottak nekünk, sok mindent köszönhetünk nekik: a szociális otthonok támogatását, óvodásainknak játék- és ajándékcsomagok adományozását, emellett a Rókus utcai óvoda felújításában szintén nagy szerepet vállaltak. Hálásak vagyunk a segítségért, mi a vendégszeretetünket és sokszínű kultúránk megismertetését adtuk, adjuk – tette hozzá.

Kényszerű távollétében levélben köszöntötte az ünnepség résztvevőit Christine Klein, szavait Franz Müller tolmácsolta. Bensheim polgármestere elöljáróban a kinti és itteni baráti kör sokéves és fáradhatatlan elkötelezettségét köszönte meg.
– Önök nem csak magukban hordozzák az európai eszmét, hanem messze városaink határain túl is. Életre keltik Európát, s olyan értékek mellett szállnak síkra, mint a szabadság, a demokrácia és az egyenlőség. Baráti köreink egyben mindig a kulturális, nyelvi és vallási sokszínűség őrzői is – nyomatékosította levelében testvérvárosunk első embere.

A bensheimi baráti kör elnöke, aki a partnerség 1980-as években datálódó kezdeteit, majd a testvérvárosi szerződés 1987-es aláírásának jelentőségét is felidézte, aláhúzta: anélkül, hogy csorbítani akarná a megelőző városvezetők teljesítményét, elsősorban Szekó József személyét kell kiemelnie, aki felbecsülhetetlen munkát végzett a két város partnerségének elmélyítése terén. Rajta kívül Georg Stolle polgármester urat jellemzett ilyen ötletgazdagság és lelkesedés – hallhattuk Franz Müllertől, aki hozzátette: mindennek szikrája aztán átterjedt a baráti körökre is. A vendég azon meggyőződésének szintén hangot adott, mely szerint Mohács és Bensheim közel 37 évvel a testvérvárosi szerződés aláírása után is azért kötődik oly sok szállal egymáshoz, mert az elmúlt évtizedekben a személyes találkozók hatására szoros és mély barátságok alakultak ki.

– Egy ilyen partnerséget az emberek közötti közvetlen kapcsolatok tartanak életben. És e kapcsolatokat mi igen magas szinten ápoljuk – fejtette ki, azt kívánva, hogy „utódaink, gyermekeink és unokáink is ugyanezt érezhessék, hogy a partnerség és a két baráti kör zászlaja még nagyon sokáig magasan lobogjon…”. A jó Isten áldjon meg mindannyiunkat! – mondta végezetül magyarul.
Az esemény kedves meglepetéssel zárult: Franz Müller élénk csodálkozással és meghatottan vette tudomásul, hogy Pávkovics Gábor saját hatáskörben a Mohács Város Tisztelete Jeléül kitüntető díjat adományozza neki. Az elismerést városunk első embere vastaps közepette adta át a köri elnöknek, aki nem kis derültséget keltve úgy fogalmazott: ez többet ér számára, mintha Oscar-díjat kapott volna…

Az ünnepség ajándékok átadásával, majd pezsgős koccintással ért véget. Franz Müller pedig igazán jól mutatna busóként: amikor a Pávkovics Gábortól átvett maszk mögé „rejtőzött” egy pillanatra (az álarc az itteni baráti kör ajándéka volt), ez lehetett valamennyi jelenlévő érzése…