JUBILÁLNAK AZ ÚJVÁROSBAN

Ahogyan előző számunkban már hírül adtuk, egésznapos rendezvénnyel, szakmai konferenciával, kiállítással és színes gálaműsorral ünnepelte meg sokakkal együtt annak tényét a Pándy Kálmán Otthon, hogy 70 éve látja el a rászorulókat, az állapotuknál, ilyen-olyan élethelyzetüknél fogva segítséget, törődést igénylő embertársainkat. Aki ott volt szeptember 28-án a Városházán, majd a Kossuth Teátrum és Művelődési Házban, kivételes élményekkel gazdagodhatott.

A „Múlt, jelen, jövő” címet viselő szakmai konferencián, amelyen számos meghívott vendég, szakember foglalt helyet, az intézmény kórusának műsorát követően Wébel Zsoltot hallhattuk. A fenntartó Mohács-Kölked Református Társegyházközség lelkipásztora az áhítat szavai után úgy vélte: ha egy intézmény „koros”, az azt jelenti, hogy azt az intézményt a mindenkori fenntartó meg tudta tartani, védeni nagyrészt az ott dolgozók odafigyelésének, áldozatvállalásának, szakmai és emberi teljesítményének köszönhetően.
A folytatásban Dr. Őri László köszöntötte a jubilálókat. A Baranya Vármegyei Önkormányzat elnöke méltatásában kiemelte: mindarra, amit az intézményt 33 éven át igen eredményesen vezető, nemrég nyugdíjba vonult Kolutácz Györgyné és munkatársai megteremtettek, méltán lehet büszke az egész megye. Úgy vélte, a magas fokú szakmaiság mellett a szeretetteljes légkör kialakítása és fenntartása adja „a” Pándy legfőbb értékét. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg polgármesterünk, aki szintén úgy vélte, az ellátás tengelyében a „legfontosabb”, a szeretet áll az Újvárosban. Pávkovics Gábor aláhúzta: örvendetes, hogy az intézmény kiváló kapcsolatot ápol az önkormányzattal, az ottani fejlesztési elképzeléseket, ahogyan eddig, úgy ezután is támogatni igyekszik a város.
A belügyi tárca szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára beszédében hangsúlyozta: örvendetes, hogy a szociális ellátás terén egyre fokozódik az egyházak, közte a református egyház aktivitása, szerepvállalása. Csizi Péter annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a Pándy Otthon nagyon sok mindenben évekkel megelőzte korát, s számos olyan szakmai újítás fűződik nevéhez, amelyek országosan még csak most válnak gyakorlattá a szociális szférában, a hasonló feladatkörű intézményekben.
Óriás kivetítőn követhettük a Pándy osztrák társintézménye vezetőjének online bejelentkezését. A külföldi partner úgy fogalmazott: emberileg és szakmailag egyaránt csodálattal követi mindazt, ami Mohácson történik…

Nehéz volna összefoglalni is, mi mindent láthattunk azon a kiállításon, amely az intézmény eddigi 70 évét igyekezett megmutatni az érdeklődőknek a Kossuth Teátrum és Művelődési Ház emeletén: fotók az intézmény életéből, régi dokumentumok és díjak, oklevelek, a lakók által készített festmények, grafikák, kerámiák, dísz- és használati tárgyak, az e 70 év alatt itt gondozottak és dolgozók teljes névsora mesélt a múltról és a jelenről. Nem is mulasztottak el köszönetet mondani a színvonalas tárlat létrehozóinak, köztük Mórócz Sándor helytörténeti gyűjtőnek. A hét évtized történetét vázlatosan jegyzőnk ismertette a hallgatósággal. Dr. Kovács Mirella szólt a névadó Pándy Kálmán munkásságáról is, aláhúzva: a róla elnevezett otthonnak óriási szerepe volt és van abban, hogy a „fogyatékos” embertársaink megítélése mennyit változott a többségi társadalom által, az évtizedekkel ezelőtti ellenérzések, a megbélyegzés, az alaptalan viszolygás mára a múlté. De nem csak a tárlat volt színes: az a nagysikerű bemutató is, amelyen saját készítésű ruháikat, részint középkori viseleteiket öltötték magukra az otthon lakói és dolgozói, külön zenére és koreográfia szerint.

Hosszan sorolhatnánk, ki mindenki lépett fel az esti gálán ugyanitt, a „moziban”. Hogy ki dalolt, ki zenélt, játszott hangszeren, ki mondott verset, adott elő mesejátékot, ki futkosott a színfalak mögött és előtt, hogy minden a helyén legyen, ki készítette fel az otthon lakóit több hónapos, áldozatos munkával, hogy aztán egy igazán emlékezetes és látványos előadás kerekedjen ki mindebből. Megérdemelnék, kivétel nélkül mindannyian. A dicséret és elismerés hangján szólt alpolgármesterünk, Dr. Csizmadia Csaba is, aki után Guszmann Józsefné Boros Erikát hallhattuk. Az intézmény vezetője egyebek mellett arról beszélt: nagyon sokak áldozatos munkája révén vált mára az otthon azzá, ami (közülük többen is ajándékot vehettek át ez alkalommal), s lett a Jóisten áldásának is köszönhetően „varázslatos hely”.
Az est konferansziéja, Hetényi Ágnes találóan állapította meg a műsor végén: a színvonalas produkciókat nézve mennyire elmosódott a határ fogyatékkal és nem fogyatékkal élők között. Igen, tőlük, együtt, kéz a kézben kaptunk valami gyönyörűt és maradandót. EMBEREK álltak a színpadon, csupa nagybetűvel. S az a különleges helyzet állt elő, hogy ez alkalommal az ünnepelt ajándékozott… Kedves Pándy Otthon, boldog születésnapot!