MÚZEUMI CENTENÁRIUM

„Az éjszaka, amikor minden életre kel…” – ezzel a jelmondattal hirdette az idei Múzeumok Éjszakáját a Kanizsai Dorottya Múzeum. Valóban, sok minden életre kelt abban a néhány órában június 24-én. Többek között az intézmény immár évszázados múltjának emlékei is…

Az évek óta népszerű, rendhagyó est közönsége nagyon várta már a 19.00 órai kezdést, hogy aztán egészen éjfélig vesse bele magát a programkavalkádba. A megnyitón az intézmény igazgatója méltán nevezte hármas ünnepnek e kivételes alkalmat a szép számú érdeklődő gyűrűjében: egyrészt idén is csatlakoztak a Múzeumok Éjszakája országos programsorozatához, ami egyúttal a múzeumi szakma éves ünnepe szerte idehaza több, mint 2.000 programmal 400-nál is több helyszínen. Végül: most 100 éves a Kanizsai Dorottya Múzeum, amely éppen 10 éve tölti be kultúrmisszióját a Kisfaludy utcában. Dr. Hasanović-Kolutácz Andrea nem mulasztotta el megemlíteni azok nevét – Brand Edéét, Ete Jánosét, Dr. Sarosácz Györgyét és Dr. Ferkov Jakabét – akik a múzeum alapjait lerakták, gyűjteményét áldozatos, elhivatott munkával folyamatosan bővítették, kivételes értékekkel, tartalmakkal gazdagítva a ma már méltán híres kollekciót. A mi dolgunk, hogy e gazdag örökséget az érdeklődő közönség elé tárjuk, minden lehetséges formában és eszközzel – hallhattuk, azzal a kiegészítéssel: komoly segítséget jelent az intézmény számára, hogy a kezdetektől igen jó az együttműködés a fenntartó önkormányzattal, a város vezetésével.
Dr. Hasanović-Kolutácz Andrea egyben fontos bejelentést is tett: a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Programja támogatásának köszönhetően tíz év után hamarosan startol a kiállítótér átépítése, rekonstrukciója, a látnivalók frissítése, megújítása.

Köszöntőjében Pávkovics Gábor meleg szavakkal köszöntötte a 100 éves intézményt. Hozzátette: Mohács rangját és jelentőségét nagymértékben növeli, hogy egyebek mellett ilyen kulturális színtere és értéktára van. Polgármesterünk elismeréssel illette az intézményt abból a szempontból is, hogy nem csupán alapvető feladatait látja el, de egyéb vonatkozásokban szintén igen sokat és sokfélét vállal, mindenkor magas szakmai színvonalon.
– 20.000 tárgy, 23.000 fotó, 20.000 percnyi hanganyag van e pillanatban a múzeum birtokában – hatalmas, nehezen felfogható számok, „mennyiségek”, az értékek egyedülálló gazdagsága: mindennek kezelése, nyilvántartása roppant feladat, amelyet kiválóan old meg a vezetés és az itteni kollektíva – jegyezte meg Pávkovics Gábor.
A város első embere annak a meggyőződésének is hangot adott, mely szerint a Mohács 500 kapcsán a lehető legjobban kell majd pozícionálni a múzeumot, minél több rendezvénnyel irányítva rá a figyelmet, sokrétű szerepet szánva neki a 2026-os emlékezetfolyamban.

Felsorolni is nehéz volna, milyen kincsek tárultak a szemünk elé a múzeum ez alkalomból nyílt, időszaki kiállításán. Ritkán látható, igazán különleges darabok, viseletek, fotók és más, néprajzi, hely- és kultúrtörténeti emlékek mesélnek nekünk Mohács roppant gazdag múltjáról.
Több, mint fél éve jelent meg a mohácsi csatával foglalkozó újabb kötet, a Mohács szimfónia című összeállítás. Ennek apropóján beszélgetett az ütközet kutatásának legfrissebb eredményeiről, a feltárással összefüggő aktuális kérdésekről Dr. Varga Szabolccsal, az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársával, a mű szerkesztőjével, valamint Dr. Szabó Mátéval, az ELKH BTK Régészeti Intézet tudományos munkatársával múzeumunk igazgatója. A diskurzus egyebek mellett arra világított rá: hány és hány nézőpontból, megközelítésből vizsgálható, kutatható e sorsfordító történelmi eseményünk, mennyi kérdést vet fel a történészek, régészek, antropológusok és a tudomány egyéb, érintett területeinek képviselői vagy akár a laikus érdeklődők számára. Az est folyamán nagysikerű divatbemutatót láthattunk, Kéméndi Tamás harmonikaművész és növendékeinek ragyogó koncertjét, valamint az ugyanezen a hangszeren brillírozó, sok mohácsi által jól ismert Agatics Krunoszláv és együttese, a tököli Zora zenekar nem kevésbé emlékezetes fellépését és örömzenélését is hallhattuk. A Szent Iván-napi tűzugrást nem hagyták ki a bátrak, szülei örömére sok ifjú múzeumlátogató sem…

De nem csak kultúrával, finom vacsorával (remek birkapörköltből és babgulyásból választhattunk) is jóllakhattunk ezen az estén a házigazdáknak köszönhetően. A végén a hatalmas, finom torta már tényleg hab volt a tortán… A 100 szál gyertya fénye azóta kihunyt – a képzeletünkben mégis tovább világít, dicsfényt vetve e 100 évre, annak minden törekvésére, erőfeszítésére, munkájára, amely közös értékeink összegyűjtését és felmutatását kísérte. 100 éve a maradandóság fáját ültették el a múzeum létrehozói. Bár világunk egyre több vonatkozásban válik virtuálissá, úgy véljük, az élmények közvetlen megélését-megtapasztalását semmi sem helyettesítheti. Kultúrabarát Olvasóinkkal együtt reméljük: soha nem jön el az az idő, ami a múzeumok létjogosultságát megkérdőjelezi. Ennek szellemében is kívánunk a Kanizsai Dorottya Múzeumnak boldog 100. születésnapot…